1973-ban nem volt még akkora divat a szuperhős képregény az Egyesült Államokban, mint manapság, sokkal több horror képregény volt, ennek egyik szülöttje Penge, aki Drakulára vadászott. Amolyan underground hős volt, sokáig nem volt saját füzete, szerepelt a Drakula sírjában, a Vámpírtörténetekben, Szellemlovasban meg ahol csak megjelentek a vámpírok. (Pókemberben is volt egy-egy története)
Anyját születésekor megmarta és ezzel megölte egy vámpír, így ő immunis, és bosszúból vadászik a vámpírokra. Körülbelül ennyi az eredettörténete.
1998-at írunk, két évvel az X-ek előtt, és néggyel Pókember előtt. Van, aki nem a Penge első részétől számítja, de szerintem igen fontos mérföldköve volt a képregényfilmek evolúciójában a Wesley Snipes főszereplésével készült alkotásnak.
A filmet Stephen Norrington rendezte egy angol rendező, aki nem túl „termékeny” a Penge első részén kívül ismertebb alkotása a Sean Connery főszereplésével készült, szintén képregényfilm, a Szövetség.
Írója az a David S. Goyer aki több képregényfilm írását vállalta magára (többek között a Nolan féle Batmant is) és aki a Blade: The Series-ig írja folyamatosan Penge történetét képernyőre/vászonra.
Snipes karrierjének legjobb, és legjövedelmezőbb alakítása lett az évek során ez a képregényfilm. És a lehető legjobb választás a karakterre ő volt, hiszen 12 éves kora óta foglalkozik harcművészetekkel, több stílust is magas fokon művel. A karakter igen morcos, kellően eastwood-os a képregényben is, így játszania nem nagyon kellett.
A film története nem túl bonyolult, Penge a segítőtársával Whistlerrel kutatja föl, és öli a vámpírokat, közben keresi azt, aki megölte az anyját. Közben egy feltörekvő vámpír egy vámpíristent akar életre hívni, hogy a vámpíroké legyen a föld. Meg akarja változtatni a vámpírok közti Status Quo-t is. Nekik természetesen találkozniuk kell, és csavar is van benne.
A film főbb szereplői:
Blade, a fényjáró:
Az eredettörténetet egész jól megtartották, leszámítva, hogy egy londoni gettólakóból egy detroiti gettólakót csináltak. A képességeit megváltoztatták, de azok a képregényben is több változáson mentek át az évek során. Az eredettörténetét nagyon jól mutatják be az intróban, illetve Whistler meséli el, nem szájbarágós, nem vesz el sok játékidőt, mint más szuperhősfilmekben.
Whistler:
Érdekes, hogy ő nem képregény szereplő volt eredetileg, hanem a Pókember animációs sorozatban szerepelt először, de erről majd részletesebben egy későbbi „A Penge éle” részben. Kris Kristofferson nagyon jól játszik, mindhárom Penge filmben kimagasló a játéka.
Deacon Frost:
Eredetileg egy tudós, aki a halhatatlanságot keresi, és eközben lesz vámpír, ő a felelős Penge, és Hannibál King vámpírságáért is (róla a szentháromságról szóló részben bővebben).
A filmben nem tudjuk meg, hogy kicsoda, micsoda, csak a vámpírság utáni céljai ismertek, de Stephen Dorf nagyon karakteres gonosz volt, és neki is ez a film a legsikeresebb filmje, mint Snipes-nak. (ő is visszatér, a Marvel Anime fő gonosza lesz)
A vámpírok és vezetőik:
Egyfajta nagytanács, amolyan bankigazgatói elnökség a vezető rétege a vámpíroknak, akik igen modernizálódtak.
Frost segítői jól eltalált figurák, Quinn, és Mercury mindketten eltalált figurák. A vámpírok a filmben nagyon emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, buliznak, veszekszenek, esznek, isznak. Messze vannak a Stoker féle vámpírképtől, és hálistennek messze vannak az Alkonyat féle művámpíroktól is. A vámpírság egyfajta genetikai betegség, mely, ha idejében kezelik akár gyógyítható is, véglegesen is.
Ami nem világos, és szerintem igen komoly gond a filmekkel, hogy mindenki tud vívni(?!) Mind a három film fő gonosza kardpárbajt vív Pengével, aki mestere ennek. Itt is kapunk kardpárbajt, verekedést, gyilkolást éppen eleget, fogynak a vámpírok folyamatosan.
Ez a film erőssége is, a nagyon jól megkomponált verekedési, és kardpárbaj jelenetek. Nem csak a koreográfiája jó, de a kivitelezése is.
A fim zenéje:
Nem lehet erről csak pozitívan nyilatkozni a filmzene lemeze arany lemez lett Amerikában, és aki 1998-2004 között akármelyik honi vidéki diszkóban megfordult biztos, hogy legalább egyszer hallotta bármelyik szombat este. Kultikus lett a nyitószáma:
Nagyon jó zene, nagyon jó színészek, épkézláb forgatókönyv, megfelelő képregényhűség, csak azért nem 10 pontos, mert tökéletes mű nem létezik szerintem.
Mindezek után a film nálam 10/9-es. A többi rész nem kap ennyire magas értékelést, az már kevésbé volt jó szerintem, de ezt majd később.
(Kis megjegyzés, bár Marvel karakter ne keressétek benne Stan Lee-t, cameozott, de kivágták.)